Visszér a chloe-tól, Hoppá: egy nővel vívott csókcsatát az utcán Beckham volt szerelme – fotó
hosszú jumper
A szállodásné, Lemercierné, magamrahagyott szobámban, miután néhány szóban még egyszer emlékeztetett a Lemercier-penzió valamennyi anyagi és erkölcsi előnyére.
Megálltam, egyenesen, szemben a tükörrel, közepén a szobának, ahol most egy ideig élnem kell majd. Körülnéztem a szobában és megnéztem önmagamat.
Ez a szoba szürke volt és tele a pornak szagával. Két széket láttam, egyiken a visszér és trombózis sókezelése - és két keskenyhátú karszéket, dús szövettel.
EgészségPatika
Egy asztal, zöld terítős, keleti szőnyeg, cikornyái szüntelen ismétlődéssel igyekeznek lekötni a figyelmet. De az estének ez órájában a szőnyeg is földszínű volt. Mindez ismeretlen volt és mégis milyen ismerős - az ágy, hamis mahagóni, a tükör hidegen és mozdulatlanul, a bútorok elkerülhetetlen rendje, - és az üresség, négy fal között. Ajtótól ablakig, a szőnyeg fonaláig kikopva, - nap-nap után tömegek tapodták.
A párkányok kézmagasságban kopottak és töredezettek, - a kandalló márványa porhanyóssá lett sarkain. Emberrel való érintkezésükben a dolgok elmosódnak, kétségbeejtő lassúsággal. Már alkonyodik. Fokról-fokra sötétül a tető, mint a viharos ég. A fehéres tapétán, s a rózsaszín papiroson elfeketednek a gyakran használt területek - az ajtó ütközője, a festett fali állvány zárja és a fal, jobbra az ablaktól, azon a helyen, hol a függönyzsinórt rángatják. Nemzedékek multak el itt, mint a füst.
Csak az ablak fehér. És én? Ember vagyok, visszér a chloe-tól a többi - úgy, ahogy ez az est is olyan, mint más esték. Sietek, mindenféle formaság, csomagok, vonat, falvak és városok lehellete.
Karszék áll előttem, beléejtem magam. Minden csendessé és szelíddé enyhül. Végleges eljövetelem a vidékről Párisba, nagy változást jelent életemben. Állást kaptam egy pénzintézetnél. Napjaim meg fognak változni. E változás az oka annak, hogy ezen az estén kitépem magam gondolataim csapongásából és magamra gondolok.
Harminc éves vagyok - jövő hónap első napján. Tizennyolc vagy húsz éve elvesztettem apám és anyám.
Ez az esemény oly távoli, hogy már semmit sem jelent. Nem nősültem visszér a chloe-tól, nincsenek gyermekeim és nem is lesznek.
Néha megzavar ez a gondolat, - visszér a chloe-tól azon tünődöm, hogy velem megszakad egy sor, mely oly régi, mint az emberiség. Boldog vagyok-e? Igen, hiszen nincs gyászom, nincs bánatom és nincsen bonyolult vágyam, tehát boldog vagyok. Emlékszem, mikor még gyermek voltam, voltak ragyogó érzéseim, titokzatos meghatódások, beteges vágy, hogy elzárkózzam, szemtől-szembe a múlttal.
Kivételes fontosságot tulajdonítottam önmagamnak - azt kezdtem hinni, hogy több vagyok másoknál. De mindez fokról-fokra elveszett a napok kemény ürességében.
Előredőlök karosszékemben, közeledem a tükörhöz és jól megnézem magam. Középtermetü vagyok, inkább kicsi, az arcom tartózkodó bár vannak szertelen óráim megjelenésem korrekt, nincs rajta semmi kivetni való és nincs semmi, amit meg kell jegyezni.
Közelről vizsgálom a szemeimet. Zöldek, de valami érthetetlen okból mindenki feketének hiszi őket. Sok mindenfélére gondolok zavarosan és sok mindenben hiszek, mindenekfölött isten létezésében, ha nem visszér a chloe-tól a vallás tételei szerint, bár ezek sok előnyt nyujtanak az alázatosaknak és a nőknek, kiknek aránylag kisebb agyuk van Csicsagov visszérrendszere férfiaknál.
Hány kalóriát éget el az úszás?
A bölcselkedő vitákról azt tartom, hogy merőben hiábavalók. Semmit sem lehet ellenőrizni, igazolni. Igazság, - ki mondhatja meg, mi az? Érzem a jót és a rosszat, nem tudnék gonoszat tenni akkor sem, ha bizonyos volnék, hogy nem jár érte büntetés. Semmiféle túlzásra nem vagyok képes, ilyet nem tudnék elkövetni.
Ha mindenki olyan volna, mint én, minden jól menne a világon. Ma már nem fogok bele semmibe. Itt maradok ülve, az elveszett napon, szemben a tükör sarkával.
